Görcsök között fetrengve
A méh simaizma görcsösen összehúzódik, és szülési fájdalmaink vannak. Úgy éljük meg a méhfal leválását, mintha a világ vége jönne el hozzánk, és az összehúzódások, melyek ugyan úgy hullámokban törnek ránk (az alap fájdalom mellett) rövidesen megszületendő gyermekünk érkezésére figyelmeztet bennünket. Emlékszel milyen, mikor a gyógyszerek sem használnak, és kétrét görnyedve, a fájdalomtól megsemmisülve fetrengsz az ágyadon, és a mosdóba is négykézláb kúszva jutsz csak el. Lehet a fájdalmat, még kibírnánk, hisz oly erősek vagyunk, de a görcsösség nem engedi azt elmúlni.
Miért ragaszkodunk görcsösen fájdalmunkhoz? Miért kell hónapról hónapra átélnünk ugyan azt a tortúrát?
Mégis mi fáj sokunknak oly nagyon, és sokunknak meg egyáltalán nem? Biológiailag ugyan úgy vagyunk felépítve, ugyan azok a folyamatok zajlanak le bennünk minden menstruáció alkalmával, mégis néhányunk szinte ebben a pár napban a halálán van. Ilyenkor az ember lányának nincs kedve semmihez, és még a munkáját sem tudja ellátni, vagy erős fájdalomcsillapítókkal és görcsoldókkal begyógyszerezve bírjuk ki a nap végéig, míg végre szűnik a fájdalom.
A menstruáció lelki hátterét bizonyítja, hogy az akupunktúrában ilyenkor a Shen-men pontot is szúrják, amit magyarul a Lélek kapujának hívnak.
…Már vártam, hogy jöjjön, mert tudtam jönnie kell, és mert hétvégén elutaznék egy rendezvényre… szóval a dolog fájdalmas részét, mihamarabb le akartam tudni. És megérkezett, már éreztem mikor még az ajtóban toporgott, úgyhogy letérdeltem, gyertyát gyújtottam, kezemet a hasam aljára helyeztem, és éreztem a lelki fájdalmat, mely a fizikai fájdalmat okozza… Fiúgyermeknek vártak, és én megpróbáltam megfelelni ennek az elvárásnak, persze sosem sikerült.
A nőiséggel kapcsolatos legtöbb sebünk a méhünkben és mellünkben rejtőzik.
Előző életeinkben nőként elszenvedett fájdalmaink, amikor beteg gyermek(ek)nek adtunk életet, amikor párunk kihasznált és eldobott, vagy amikor másra nem voltunk jók, csak gyereket szülni, de férjünk állandóan távol volt tőlünk, majd egyedül maradtunk, mint mindig… és a múltban férfiként a nők bántalmazása ugyanúgy okozhatja jelenlegi testünk fájdalmait, hisz bűntudatot érzünk.
A nem kellek senkinek, és a nem vagyok elég jó nő érzése, mely eddig átitatta életünket, kezd halványulni, és egyre szebbek vagyunk magunknak és másoknak is. Ezzel elindul egy gyűrűzés, de most már felfelé, és ezzel a könnyed életérzéssel, mely hagyja áramolni az energiákat a csípőnk tájékán is, ellazítja az életünket, és a görcsös területeket is.
Talán elérkezett már az idő, hogy megszabaduljunk régi mintáinktól, ledolgoztuk, amit le kellett, és újra szabadon élhetünk, Nőként.
Hiszen a menstruáció egy szakrális lehetőség minden hónapban a tisztulásra. Használjuk ki lehetőségeinket, és éljünk az Isten adta jogunkkal, hogy havonta ha akarunk, ha nem méregteleníthetünk. Ez egy olyan lehetőség, mely minden menstruáló nőnek jár, ünnepeljünk hát mostantól ebben a tudatban. (Ki)használva ezt a pár napot maximálisan, igyunk több vizet, táplálkozzunk egészségesen, együnk kevesebb, ám annál élőbb ételeket, zöldséget, gyümölcsöt és válogassuk meg jobban környezetünket, hiszen jogunkban áll saját univerzumunk védelmére!
Ezen kívül rendkívüli alkalom arra is, hogy gyakorold a mozdulatlan cselekvést. Cselekedj úgy, mintha közben egy függőágyban relaxálnál. Nincs más dolgod, csak lélegezni, és a jelenben lenni, és a dolgokat könnyedén csinálni, ez meglásd, csökkenti a fájdalmat.
Sztrapek Mónika
Természetgyógyász kineziológus, bach-virág terapeuta, shiatsu gyógyász, jóga tanárnő
+36 (20) 283 8698
monika@kinezjoga.hu
www.kinezjoga.hu
