A beszéd folyékony valami – nem véletlenül beszélünk „szóáradatról” vagy „folyékony stílusról”. Dadogás esetén a nyelv nem folyékony. […]
A dadogónak a torkában ül a félelem. A torok (magában véve szűk) kapcsolat, illetve átmenet a törzs és a fej, a lent és a fent között. […] A dadogó igyekszik az átjárót a lehető legjobban beszűkíteni, hogy ezzel különös kontrollja alatt tartsa azt, ami lentről feljön, illetve ezzel analóg módon, ami a tudattalanból a tudatosba emelkedik. Ugyanezt a védelmi elképzelést alkalmazták a régi erődítményrendszerek jól ellenőrizhető keskeny átjáróikkal. Az ilyen jól kontrollálható átjárók, bejáratok (határok, teremajtók) mindig torlódáshoz vezetnek. Így megakadályozzák a dolgok folyását. A dadogó kontrollálja a torkát, mert fél attól, ami lentről feltolulván tudatossá válna – így a torkában fojtja el azt.
Ismerjük azt a kifejezést, hogy „övön alul”, ami tulajdonképpen az „undorító” és „tisztátalan” szexualitásról szól. Az öv vonala a veszélyes alsó és a megengedett, tiszta felső területek elválasztására szolgál. A dadogó ezt a határt a torok magasságába tolja fel, mert teljes testiségét veszélyesnek érzi, s csak a fejét tartja világosnak, tisztának. A migrénes pácienshez hasonlóan a dadogó is a fejébe tolja át a szexualitását, s így ugyanolyan görcsös fönt, mint lent. Nem engedi el magát, nem nyílik meg a testiség ösztönigényei és vágyai előtt, melyek nyomása annál erősebb és félelmetesebb, mennél tovább fojtja el őket az ember. A dadogás tünete ráadásul kontaktus– és partnerkapcsolati nehézségeket okoz– s ezzel bezárult az ördögi kör.
[…] A dadogó gyermek fél attól, hogy valami feltörjön belőle, s annak szabad utat adjon. Meggátolja a szabad folyást, hogy jobban tudjon kontrollálni. Mindegy, hogy ezt a gyermek esetében kitörő valamit szexualitásnak vagy agressziónak hívjuk, vagy éppen egy harmadik nevet adunk neki. A dadogó nem mondja ki, amit ki kellene mondania. A nyelv a kifejezés eszköze. Ha szembehelyezkedünk azzal, ami belőlünk kikívánkozik, ebben a kifejezésre törő tartalomtól való félelmünk mutatkozik meg. A dadogó nem nyitott. Ha sikerülne egyszer valóban megnyílnia, mint egy kráterből, úgy törne ki belőle a szexualitás, az agresszió és a beszéd őrült özöne. Ha a kimondatlant kimondottunk, nincs többé okunk a dadogásra.
(Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez)
Dadogás lényege Kurt Tupperwein szerint
Félelem a bennem felgyülemlett érzelmektől, az állatiastól, ösztönszerűtől, a testiségtől; kontroll utáni vágy.
A betegnek meg kell tanulnia elfogadni önmagát, gyarlóságait, agresszív indulatait és testiségét, szabadon ki kell nyilvánítania érzelmeit. Egy terápiás csoport közegében lehetőség nyílik arra, hogy önmagát és tulajdon érzéseit feltárja, szabadon engedje és elfogadja. Másképp megfogalmazva: meg kell tanulnia vállalni önmagát!
Sztrapek Mónika
Természetgyógyász kineziológus, bach-virág terapeuta, shiatsu gyógyász, jóga tanárnő
+36 (20) 283 8698
monika@kinezjoga.hu
www.kinezjoga.hu
