Vajon megfelelek a kor ideáljának? Megfelelek szüleim elvárásának? Megfelelek párom elvárásának? …és ha nem akkor szerethetetlen vagyok? …és ha szerethetetlen vagyok, akkor már rossz ember vagyok, és nem kellek senkinek, még magamnak se? Nem vagyok megfelelő szüleimnek, a társadalomnak, hiszen nincs szükség rám, nincs szükség a munkámra (gondolja a munkanélküli).
Nem ölelnek, és adnak puszit az arcomra, nem játszanak velem a szüleim, csak ha jól viselkedek, ha mindent megeszek, és nem könyörgök csokiért, nem koszolom össze a ruhámat, és csendben játszom. Csak ezekben az esetekben vagyok szerethető, tehát megjegyzem, hogy csak akkor vagyok szerethető, ha valamit teszek érte.
Csak úgy, csak azért, aki vagyok, nem szeretnek. Ez az érzés később is megmarad, és teperek ezerrel, hogy megfeleljek a barátaimnak, a főnökömnek, a kollegáimnak, szerelmemnek. Ezért az emberek kihasználnak, mert velem mindent el lehet végeztetni, mert én mindent megcsinálok, hogy szeressenek.
Munkahelyemen, a munkakörömön kívül még rengeteg dolgot a fejemre sóznak, mondván, én úgy is szó nélkül megteszem, nehogy kirúgjanak, hogy megfeleljek a főnökömnek. Nem mondok nemet, még akkor sem, mikor nem tudok időben elindulni a gyerekért az óvodába, mert annyi munkát bevállaltam, és átvállaltam a kollegáktól, hogy ők is szeressenek, mert rám, mindig lehet számítani.
Aztán haza megyek a páromhoz, és kiszolgálom… vacsora, sör, takarítás, gyerekek, szeretkezés… Megteszek neki mindent akkor is, ha nincs is hozzá kedvem, csak hogy szeressen, mert ezt tanultam a szüleimtől. Fáradt vagyok, de elé teszem a vacsorát, mert a társadalmilag ideális nő kiszolgálja a férfit (Ami igaz is, de cserébe a férfi a tenyerén hordozza a nőt) és nem mondom, hogy: Kivagyok, segíts, terítsünk meg együtt, és együnk együtt feltett lábbal, hogy pihenhessek kicsit! Hanem teszem a dolgom, nyelem a békát, és ha megkérdezi, mi bánt, azt mondom: semmi, majd ha nem robbanok… akkor visszautasítom a szeretkezési közeledését, hogy megbánthassam, mert nem figyelt rám, és nem találta ki gondolataimat…
Egyszer csak csoda történik, döntést hozok, hogy felhagyok régi életemmel. Ez nem azt jelenti, hogy felégetek minden hidat magam mögött, hanem hogy mostantól másként cselekedek. Sokat dolgoztam már magamon, több oldáson is túl vagyok… Most úgy döntök, hogy elkezdem használni azt, amit az oldásokon, beszélgetéseken megtanultam.
Szerethető vagyok anélkül, hogy bárkinek megfelelnék, csak azért, aki vagyok! Mostantól kezdve ennek megfelelően élem az életem, ezért a környezetem is megváltozik. Lehet, eleinte megpróbálnak látszólag visszahúzni, de aztán rájövök, hogy tényleg szerethető vagyok, csak magamért, azért aki vagyok… csak, mert vagyok!
Sztrapek Mónika
Természetgyógyász kineziológus, bach-virág terapeuta, shiatsu gyógyász, jóga tanárnő
+36 (20) 283 8698
monika@kinezjoga.hu
www.kinezjoga.hu
