Egész őszintén

Szóval! Egész őszintén arról, amit a kinez oldás adott, illetve ad nekem jelen pillanatban is!

Tisztánlátást. Önkritikát. Őszintén szólva, az utolsó esélyt adtam arra, hogy normalizálódjon az életem. Egy évvel ezelőtt, amikor már utáltam az utcára menni és semmi és senki nem volt jó, mindenhol csak bántást „szimatoltam”. Tudtam, hogy már csak a végső kegyelemdöfés hiányzik az életemből, annyira sok rossz uralkodott el benne, rajtam, körülöttem. Abban is biztos voltam, hogy segítség kell, hogy egyáltalán legyen kedvem reggel felkelni. Rájöttem, hogy egy hatásos, érvágás szerű megoldás kell, hogy egyszer s mindenkorra leküzdjem a saját vermemet.

Úgyhogy hatalmas lelki nyugalom, és bizalommal ültem le eléd! Soha azelőtt nem találkoztunk, mégis biztos voltam benne, hogy jó helyen vagyok.

Meglepően mélyre ástunk már az első alkalommal. A felderítő kérdések is olyan aspektusokra világítottak rá, amiről azt hittem, már „rég a múlt”, ahogy szokták mondani.

Olyan gondokra derítettünk fényt, kellett beszélnem, tettük helyre közösen, amikről még magammal sem mertem beszélni, nemhogy mással. Gyerekkortól kezdődően a jelenig bezárólag végig vettünk mindent, ami nem hagyott levegőhöz jutni. Sajnos nekem már fizikailag is jelentkeztek a lelki tünetek, még oldások előtt, és olyan jó volt hallani és megélni azt, hogy igenis van segítség: akár egy szerettünk halálát feldolgozni, akár munkahelyi, vagy bármilyen kapcsolati problémára fényt deríteni. Mi az, amit nem vettem észre egy adott helyzetben vagy egy személlyel kapcsolatban. S bizony, jött a döbbenet. De megnyugodva, hatalmas magabiztossággal ültem, s ülöm most is végig ezeket az oldásokat. Tudva, hogy csak fejlődhetek, hogy letudom végleg a múltat, levonva a konzekvenciákat, ami úgyszintén a fejlődésem szolgálja.

Helyre kerültek bennem az érzések, a gondolatok, a viselkedésem a helyes irányba terelődött.

Javultak a már-már lehetetlen, általam menthetetlennek hitt kapcsolatok, eltűntek a családi és bizony más kapcsolati drámák.

Most már napi szintem le tudom rendezni, ha valami nem jó, anélkül, hogy butaságot csinálnék. Megjött az életkedvem, az érdeklődésem. Nem kapok undort a gondolattól, hogy ki kell menjek az utcára. Nem látok ellenséget mindenkiben, nyitottam a világra. De!!! Ezért kitartóan kell dolgozni.

Én mindenképp hálás vagyok a jó Istennek és egy ismerősömnek, aki hozzád irányított, mert nem túlzás: az életem adtad vissza.

Segítséget kértem. Jól döntöttem. Az életet választom.

Mintha egy piszkos fátyol kerülne le az elmémről és lelkemről, s ezzel egyidejűleg a kapcsolataimról, sőt egész életemről, az oldások során. Egyszerűen látom, merre kell mennem. Nem esem kétségbe… Érdekes. Érzem, hogy élek.

Erika